Az egyesület rövid története


15 évvel ezelőtt alakult meg az Európai Folklór Központért Egyesület azzal a céllal, hogy a folklór megmentését célzó UNESCO határozatok végrehajtásának intézménye legyen. A konkrét feladatokat ennek a civil szerveződésnek a végrehajtó irodája, az Európai Folklór Intézet (EFI) látja el. Az Intézet alapvető feladata a folklórral kapcsolatos különböző területek, a kutatás, a revival mozgalom és az oktatás közötti közvetítés, amelyet az európai hagyományos, etnikai és kisebbségi kultúrák meghatározása, dokumentálása védelme, megőrzése, terjesztése (kutatás, oktatás, művészet, revitalizáció), a nemzetközi együttműködés, a fenti témákkal foglalkozó intézmények ismertté tétele, a hagyományos kultúra számára szélesebb nyilvánosság és hivatalos, kormányzati elismerés, a hagyományos kultúrával foglalkozó területeken a szakmai színvonal és a hitelesség fejlesztése, a hagyományos kultúra széles körű elismertségének és megbecsülésének fejlesztése, ezáltal az életminőség javítása, a személyes identitás és önbecsülés növelése, az etnikai csoportok közti kölcsönös tisztelet elősegítése révén kíván megvalósítani.

 

Az alapítás rövid története

1992. júniusában Hoppál Mihályt felkereste dr. N. Balogh Anikó (Ma-gyarország UNESCO-hoz akkreditált nagykövete), aki párizsi előzetes tájékozódása alapján azt javasolta, hogy készüljön egy néhány oldalas tervezet egy nemzetközi (európai) folklór központ megalapításának lehetőségeiről és felépítéséről. A szeptemberre elkészült részletes megvalósíthatósági tanulmány a skandináv országokban megismert és jól működő északi példákról, amely a tudósok együttműködésében a magas szintű a ’népi diplomácia’ megvalósulását képzelte el, ezzel is példát mutatva a nemzetközi-európai-regionális együttműködésre. Az elképzelés először az volt, hogy a Nordic Institute of Folklore mintájára egy közép-európai intézményt lehetne/kellene létrehozni. Andrásfalvy Bertalannak, aki akkor a kulturális minisztériumot irányította, azonban már kész tervezete volt. Egy október közepén érkezett levélben, a magyar UNESCO Bizottság főtitkára, ifj. Fasang Árpád – mellékelve András-falvy levelét is – lényegében eldöntötte az új intézmény megalapítását. Érdemes mindkét levelet idézni, mert további adatok találhatók bennük:

„Tisztelt Főtitkár úr!

1992. augusztus 27-i és október 9-i feljegyzéseire a nemzetközi Folklór Központ ügyében a következőket válaszolom:

 

A Nemzetközi Folklór Központ ügye 1990-ben merült fel Federico Mayor UNESCO főigazgató magyarországi hivatalos látogatása alkalmával.

 

A látogatást záró memorandum/ban ezzel kapcsolatban a követ-kezőket olvashatjuk:

 

„Within the framework of the World Decade for Cultural Development, Hungary stands ready, in case of UNESCO support, is consider the implementation of the Spanish proposal for setting up in Hungary an international /European/ folklore centre, which could bear the name of Béla Bartók.”

 

A művelődési kormányzatnak első és legfontosabb feladata az volt, hogy ehhez megteremtse a hazai intézményi hátteret. Tekintettel a rend-szerváltással együtt járó személyi változásokra is, a bizonyos intézményi háttér ez év márciusában megszületett a Magyar Művelődési Intézet lét-rehozásával. Minden, a Nemzetközi Folklór Intézet munkájával kapcso-latos tevékenység ezentúl csak a Magyar Művelődési Intézet koordi-nálásával folytatható. Ez nem zárja ki, sőt feltételezi, hogy az egyéb társ-intézmények és szakemberek, mint pl. az MTA Népzenekutató csoportja, a Néprajzi Múzeum és azok munkatársai ne vennének részt ebben a munkában.

 

Világosan szeretném leszögezni, hogy a leendő Nemzetközi Folklór Központ alapvető funkciója nem a tudományos kutatás /erre már megvannak a megfelelő intézmények/ hanem a néprajztudomány által összegyűjtött anyag – legyen az zene, tánc vagy tárgyi népművészet – közkinccsé tétele. A Folklór Intézet legfőbb célja: a népművészeten alapuló művészeti alkotómunka, öntevékeny hivatásos művészeti csoportok, műhelyek tudományos alapokkal, módszertani ismeretekkel való ellátása; a néphagyomány hiteles anyagának rendszerezésével, rendelkezésre bocsátásával, tanításával és népszerűsítéssel.

 

A Nemzetközi Folklór Központ feladata tehát a már meglévő hatalmas folklór-kincs napi hasznosítása, illetve népszerűsítése. Az új intézménnyel azt szeretnénk elérni, hogy a népművészet nálunk és szerte a nagyvilágban ismételten termékenyítőleg hasson mindennapjaink kultúrájára, a folklór-fesztiválok előkészítésétől és megrendezésétől kezdve iskolai szakköri foglalkozásokon át, televíziós és rádiós népszerűsítő programok elkészítéséig. A Hoppál Mihály úr által készített tervezetet kiadtam a Közművelődési főosztály vezetőjének véleményezésre annak érdekében, hogy ne csak egyéni véleményem, hanem a Minisztérium vezetésének egyeztetett álláspontja valósuljon meg a Nemzetközi Folklór Központ tevékenységében.

Ennek érdekében a Minisztérium álláspontja a következő:

 

A leendő nemzetközi Folklór Központot az UNESCO támogatásával, a Magyar Művelődési Intézet keretén belül, annak Nemzetközi osztá-lyaként kell létrehozni.

 

Nem tartom szerencsésnek, ha erőinket és a rendelkezésünkre álló szűkös pénzügyi forrásainkat szétforgácsoljuk. A jelenlegi rendkívül fe-szített költségvetésben nem áll módunkban önálló, új pénzügyi gazdál-kodási egységet létrehozni.

 

A szervezés koordinálásával Halász Péter urat, a Magyar Művelődési Intézet igazgatóját bízom meg. Ez nem zárja ki Hoppál Mihály úr rész-vételét a szervezési feladatokban, sőt Hoppál úr munkájára a későbbiek folyamán is számítok. Pontos munkakörének meghatározására a későbbiek folyamán kerül sor.”

 

Dr. Andrásfalvy Bertalan

 

 

A Miniszter Úr leveléből nyilvánvaló, hogy ő egy gyakorlati feladatokat ellátó intézmény létrehozását vizionálta, valami olyasmit, mint ami aztán később a Hagyományok Háza tevékenységében megvalósult. Ezt a feladatot az 1992 márciusában létrehozott Magyar Művelődési Intézethez delegálta. A Halász Péter vezette intézményben újabb és újabb „megvalósíthatósági tanulmányok” születtek – így például Halmos Béla és Hoppál Mihály, majd később Nagy Ilona és Voigt Vilmos közreműködésével. A Művelődési Intézetben kijelölték a Központ szobáit és így elkezdődhetett az érdemi munka.

1993. októberében az UNESCO közgyűlésén, amelyen a magyar küldöttség tagjaként Hoppál Mihály és Nagy Ilona vett részt, a kulturális szekcióban vitatták meg a mi tervezetünkhöz hasonló intézmények ala-pításának a gondolatát. A szavazáson elfogadták az európai, egy afrikai, egy arab, egy közép-amerikai és egy távol-keleti (japán vagy koreai) folklór központ felállítását. Ezek az intézmények elnyerték az UNESCO támogatását, ami nem volt túl sok, de ahhoz épp elegendő, hogy a minimális infrastruktúrát megteremtsék ebből a pénzből.

1994. januárjában a magyar Művelődési és Közoktatási Minisz-térium egy előkészítő irodát hozott létre, amelynek vezetésére Felföldi László kapott megbízást, és amelynek két munkatársa adatbázist állított össze Európa egész területéről a hagyományos kultúrával, etnikai és ki-sebbségi témakörökkel foglalkozó intézmények, szervezetek és szemé-lyek adataival, akik a tervek szerint később együttműködő partnerei lehetnek a Folklór Központnak.

 

„Az Európai Folklór Központ alapító okirata

1994. április 30.

(részlet)

 

A Helsinki folyamat részeként megtartott 1986. évi budapesti Kulturális Fórum ajánlására,

az UNESCO 1989-ben közzé tett ajánlása szellemében, a magyar kormány kezdeményezésére,

az UNESCO általános igazgatója ás a magyar közoktatási és kulturális miniszter között 1990-ben létrejött megállapodás szerint,

az UNESCO és a magyar kormány anyagi támogatásával

az alapító okirat aláírói Európai Folklór Központ alapítását határozzák el az alábbi feltételek szerint:

  1. a központ elnevezése:

European Center for Traditional Culture (ECTC),

magyarul: Európai Folklór Központ

  1. Székhelye: Budapest
  2. Státusza:

A központ az UNESCO által támogatott, a magyar kormány által kezdeményezett, de nem kormányzati, hanem független, nem-profitorien-tált szervezet – nemzetközi hatókörű közhasznú alapítvány/szervezet. (A két változat közötti jogi különbségeket jogi szakértőnk fogja tisztázni.)

  1. Működési területe:

A központ figyelme alapjában Európára, az európai régióban élő európai népek hagyományos kultúrájára összpontosul. A szervezet felépí-tése azonban Közép- és Kelet-Európából indul ki, s e régiót később is kitüntetetten kezeli.

  1. A központ célja és tevékenysége:

Tevékenysége alapvetően az európai hagyományos kultúrák kutatá-sának, megőrzésének, oktatásának, népszerűsítésének és újjáélesztésének problémáira irányul.

Célja:

A, a nemzetközi együttműködés és az ismeretanyag cseréjének elősegí-tése a fenti terülteteken;

B, az alaptevékenységet jelentő területek intézményeinek korszerű-sítésében való részvétel;

C, a hagyományos kultúrák megőrzéséhez nagyobb nyilvánosság és a kormányszintű elismerés ösztönzése;

D, a hagyományos kultúrával foglalkozó tudományterületek meg-becsülésének és szakmai színvonalának emelése;

E, a hagyományos kultúrák széleskörű tudatosítása és megbecsülésük elősegítése;

és ezáltal F, az életminőség emelése az öntudat és önbecsülés előmozdításával, az etnikai csoportok, nemzeti kisebbségek kölcsönös tiszteletének elősegítésével és a személyes kulturális tevékenység ösztön-zésével. …”

Mivel a magyarországi jogi szabályok értelmében az intézet nem lehetett önálló intézmény, 1994. november 21-én megalakult az Európai Folklór Központért Egyesület, amely elhatározta, hogy a saját operatív szerveként megalapítja a központot (a későbbi intézetet). Az egyesület célkitűzései és feladatai megegyeznek az intézetéivel, azaz tudományos tevékenységet és kutatómunkát kíván folytatni a kulturális örökség megóvásáért. Az egyesület nem folytat közvetlen politikai tevékenységet, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt, nem veszi igénybe politikai pártok támogatását. Idézzük itt a történelmi hűség és pontosság kedvéért az alapító okirat egy részletét.

 

„Az Európai Folklór Központért Egyesület alapszabályzata

  1. december 10.

 

Az “Európai Folklór Központért” Egyesület magyar és külföldi magánszemélyek, jogi személyek társulása, akik elfogadják az egyesület célkitűzéseit és hajlandók ezen célkitűzések elérését előremozdítani, az egyesület munkájában részt venni.

  1. Az Egyesület alapítása, neve, székhelye

Az egyesület alapításának ideje: 1994. november 21., a Közgyűlés aznapi határozata értelmében.

Az egyesület neve: Európai Folklór Központért Egyesület.

Angolul: Association for the European Centre for Traditional Culture

Székhelye: 1011 Budapest, Szilágyi D. tér 6.

Bélyegzője: körbélyegző, közepén az Egyesület elnevezése magyarul, ill. angolul. …

 

  1. Az egyesület célja és feladata

Az egyesület fő célja: az európai hagyományos kultúrák kutatásának, megőrzésének, oktatásának, népszerűsítésének és újjáélesztésének elősegítése, az UNESCO 1989. évi 25. Közgyűlésén elfogadott Ajánlásnak megfelelően.

A fenti fő cél megvalósítása érdekében az egyesület célkitűzései a következők:

a nemzetközi együttműködés és az ismeretanyag cseréjének elősegí-tése,

részvétel az alaptevékenységet jelentő területek intézményeinek kor-szerűsítésében,

a hagyományos kultúrák megőrzéséhez nagyobb nyilvánosság meg-teremtése, és a kormányszintű elismerés ösztönzése,

a hagyományos kultúrával foglalkozó tudományterületek meg-becsülésének és szakmai színvonalának emelése,

a hagyományos kultúrák széles körű tudatosítása és megbecsülésük elősegítése, ezáltal

az életminőség emelése az öntudat és önbecsülés előmozdításával, az etnikai csoportok, nemzeti kisebbségek kölcsönös tiszteletének elő-segítésével és a személyes kulturális tevékenység ösztönzésével.

Az egyesület segíti a különböző intézményeket és egyéneket a hagyo-mányos kultúrák kutatásában, megőrzésében, oktatásában és népszerű-sítésében, és ebben együttműködik a hagyományos kultúrákkal foglalkozó nemzeti és nemzetközi szervezetekkel is. Az egyesület általában nem végez gyakorlati feladatokat a hagyományos kultúrával kapcsolatban, elsődlegesen a rendelkezésére álló eszközökkel, szakmai konferenciák, tanfolyamok, kiadványok, nemzetközi kutatási, oktatási stb. programok révén segíti a konkrét feladatok elvégzését, a kooperáció létrejöttét és az ehhez szükséges anyagi alapok megteremtését.

Az egyesület a célban megjelölt feladatok elérésére szervezi és moz-gósítja tagjait.

Ugyanebből a célból létrehozza az Európai Folklór Intézetet.

Az egyesület a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 26.§ szerint közhasznú tevékenységet folytat, amelynek célja tudományos tevékenység, kutatás, kulturális tevékenység, kulturális örökség megóvása, könyv- és folyóirat kiadás.

Az egyesület nem folytat közvetlen politikai tevékenységet, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt, nem veszi igénybe politikai pártok támogatását, és nem állít képviselőjelöltet.

Az egyesület közhasznú szolgáltatásaiból az egyesület tagjain kívül bárki részesülhet…”

Az Egyesület tehát, mint civil szervezet működik, ezért volt szükség egy végrehajtó, állandó iroda létrehozására. 1995 márciusában az előkészítő iroda nemzetközi szakértői tanácskozást rendezett 31 külföldi, 15 magyar szakember és két UNESCO küldött részvételével, ahol az Európai Folklór Központ megvalósíthatósági tervét vitatták meg. Ugyanitt választották meg azt a Nemzetközi Tanácsadó Testületet is, amely az intézmény fő irányelveinek meghatározásában jelentős szerepet játszott, és amelynek mandátuma két évre szólt. Az első kétéves ciklusban tagjai a következők voltak: Egil Bakka (Norvégia), Robin Gwyndaf (Wales), Alan Jabbour (Amerikai Egyesült Államok), Konrad Köstlin (Ausztria), Jean Roche (Franciaország), Anna-Leena Siikala (Finnország), Voigt Vilmos (Magyarország).

Az Európai Folklór Intézet 1996. január 1-én kezdte meg tény-leges működését, két állandó munkatárssal, Kürti László igazgatóval és Verebélyi Kincső igazgatóhelyettessel. 1997 elején az egyesület elnöke Hoppál Mihály lett, míg a korábbi elnök, Felföldi László vállalta egy esztendőre az igazgatói teendők ellátását. A központ Nemzetközi Tanácsadó Testülete 1997 márciusában ismét ülésezett Budapesten, amikor sor került a testület új tagjainak megválasztására. A megújított tanácsadó testület elnöke Oskar Elschek (Szlovákia) lett, új tagjai: Sabina Ispas (Románia), Efi Karpodini-Dimitriadi (Görögország), Alexander Veigl (Ausztria), Robin Gwyndaf (Wales). Az egyesület elnökségének tagjaként 1998-tól Andrásfalvy Bertalan, Barna Gábor, Felföldi László, Héra Éva, Voigt Vilmos felügyelte a központ operatív munkáját. A közgyűlés határozatának értelmében 1998 januárjától az Európai Folklór Központ igazgatója Hoppál Mihály lett, az egyesület elnöke pedig Felföldi László. 1999-ben a közgyűlés a központ nevét Európai Folklór Intézetre (rövidítése EFI) változtatta. Ez évtől az Intézetben új munka-társak kezdték meg tevékenységüket. Szeptembertől a szakmai munkába Csonka-Takács Eszter kapcsolódott be tudományos munkatársként. 2000 januárjától a kiadványokkal kapcsolatos teendőket Fazekas Zsuzsa látja el. Az Intézet e változások közben új helyen (Budapest, I. Szilágyi Dezső tér 6.), tágasabb irodában folytatta munkáját. Kialakította egységes és egyedi megjelenési arculatát (Kaszta Móni munkája), meg-újította honlapját, új könyvsorozatokat, folyóiratot indított. Megújította szakmai és intézményes kapcsolatait. 2004 januárjában Hoppál Mihály öt évre kapott megbízást az igazgatói teendők ellátására, ezt a munkát félállásban végezte és végzi. Ugyanezen a közgyűlésen a következő elnökségi tagokat választotta az egyesület tagsága: Felföldi László, Héra Éva, Voigt Vilmos, Bartha Elek, Gráfik Imre, Küllős Imola és Tari János. Tiszteletbeli elnöknek választották a már korábban az elnöki tisztet betöltő Vargyas Lajos mellé Andrásfalvy Bertalant. 2008 végén Hoppál Mihály újabb négy esztendőre (2012 végéig) kapott megbízást az Intézet igazgatására a közgyűlés tagjaitól.

 

2000-ben az Európai Folklór Intézet megalapította az Európai Folklór Érem elnevezésű kitüntetést, melyet általában évente egy alka-lommal ítél oda olyan kutatóknak, akik kiemelkedő jelentőségű munkás-ságukkal hozzájárulnak a magyar és az európai folklór kutatásához. Az évek során úgy alakult, hogy a kitüntetettek éppen kerek évfordulót ünnepeltek, és ebből az alkalomból kapták meg az Európai Folklór Intézet elismerését: 2000-ben Paczolay Gyula, 2001-ben Erdélyi Zsuzsanna, 2002-ben Ujváry Zoltán, 2003-ban Voigt Vilmos, 2004-ben Kriza Ildikó, 2006-ban Kallós Zoltán, 2007-ben pedig Héra Éva és Felföldi László kaphatta meg az érmet.