Tevékenység


Az Európai Folklór Intézet tevékenysége

Az Intézet alapvető feladata a folklórral kapcsolatos különböző terü-letek, a kutatás, a revival mozgalom és az oktatás közötti közvetítés. Fontos feladatának tartja továbbá az európai folklór értékeinek propa-gálását: tudományos vizsgálatukkal, publikálásukkal, felhasználásukkal, megőrzésükkel kapcsolatos problémák felvetését; javaslatok, programok megfogalmazását, a problémamegoldás támogatását és a feladatok koor-dinálását.

 

1. Intézményes kapcsolatok

A fenti célkitűzések eléréséhez nélkülözhetetlen a szoros kapcsolattartás és az együttműködés más hasonló hazai és külföldi intézménnyel. Az intézetnek alapítási célkitűzéseiből adódóan néhány év alatt a hazai és a közép-európai korszerűbb hagyomány-szemlélet és folklórkutatás kiala-kításának vezető intézményévé vált.

Az Intézet elsősorban a néprajzzal foglalkozó alapintéz-ményekkel kezdeményezte az együttműködést. Felvette a kapcsolatot a hazai egyetemi folklór tanszékekkel, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetével, a Néprajzi Múzeummal, a Hagyományok Házával, a Magyar Néprajzi Társasággal és az MTA Zenetudományi Intézetével. Kapcsolatba került továbbá más kulturális intézményekkel, mint például a Balassi Intézet és a Hagyományok Háza. A szakmai kapcsolatfelvétel a határon túli magyar kulturális szervezetekre is kiter-jedt. Az Intézet együttműködik a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem Néprajz Tanszékével, a Kriza János Néprajzi Társasággal, a komáromi Etnológiai Központtal és más intézményekkel. Az említett szerveze-tekkel az együttműködés közös kiadványok, programok, konferenciák megvalósításában, és kiadványcsere útján valósult meg. Ezekkel az intézményekkel és szakemberekkel azért is szükséges együttműködni, mert a lokális hagyományok életét, túlélési lehetőségeit közvetlen közel-ről ismerik, ezért éppen az Európai Folklór Intézet lehet segítségükre abban, hogy bekapcsolódjanak egy határok nélküli Európa kulturális vérkeringésébe.

2002 és 2004 között az Európai Folklór Intézet társszer-vezőként bekapcsolódott egy a Kultúra 2000 keretprogramhoz tartozó Európai Uniós programba, amelynek kezdeményezője a finnországi Folk Arts Centre és az ITE-Museum of Contemporary Folk Art volt. A Contemporary Folk Art in Europe – Equal Rights to Creativity (Kortárs népművészet Európában – Egyenlő jogok az alkotáshoz) elnevezésű nemzetközi programsorozat célja az volt, hogy feltérképezze és dokumentálja Európában azokat a folyamatokat, amelyek a népművészet terén bekövetkezett változásokból adódnak. A résztvevő országok (Anglia, Franciaország, Finnország, Olaszország, Észtország) kiállítások és konferenciák rendezésével járultak hozzá a nemzetközi diskurzushoz, ahol a szakemberek bemutatták kutatási tapasztalataikat, és az egyes országokra jellemző sajátos, megújuló-újító jellegű népművészeti törekvéseket. A program részeként Magyarországon az Európai Folklór Intézet rendezte meg a kortárs népművészeti jelenségeket bemutató kiállítását és az ehhez kapcsolódó nemzetközi konferenciát. Ezzel a tematikával 2004-ben az intézet csatlakozott a Néprajzi Múzeum MADOK-programjához, melynek célja a kortárs kulturális jelenségekkel foglalkozó intézmények összefogása.

Az UNESCO közgyűlésére tervezte az Intézet felterjeszteni 2005-ben a Folklór Világnapját (World Folklore Day), melyre a javaslatot Voigt Vilmos fogalmazta meg, és melynek időpontját szeptember 13.-ra tette. Érdemes teljes egészében közölni ezt a szöveget:

 

Javaslat a „Folklór Világnapja” megünneplésére

„Ma igen sok nemzetközi kulturális ünnep van, gyakran az UNESCO egyetértésével, szervezésével. Talán a legismertebb közülük a Nemzetközi Színházi Világnap, de van ünnepe a könyvnek, a könyvtáraknak, az irodalomnak, a múzeumoknak is. A folklórnak (népköltészetnek, népha-gyományoknak) azonban eddig nem volt ilyen nemzetközi ünnepnapja. Pedig több országban van ilyen ünnepnap. A legnevezetesebb ezek közül Finnországban a Kalevala napja (február 28-a). Ezen a napon keltezte Lönnrot a Kalevala második, végleges kiadásának (1849) előszavát. Máig az egész ország figyelmében van ez az évforduló. Szerencsés megoldás volt, hogy egyetlen, jól meghatározható dátumot kerestek, amely immár több mint másfél évszázados hagyományra utal. Noha a Kalevala napja szorosabban a népköltészethez kapcsolódik, a gyakorlatban azonban népzene, múzeumi kiállítások, akár a hagyományos minták nyomán készült ékszerek, öltözetek is külön érdeklődést kapnak e napon. Iskolákban, színházakban is megtalálják az ünneplés megfelelő formáit.

Ha a népköltészet (a folklór) egy hasonló, ám nemzetközi ünnep-napjára teszünk javaslatot, ehhez is egy klasszikus műhöz kapcsolódó, jól meghatározható napra kell gondolnunk, amely azonban nemcsak nemzeti, hanem kifejezetten nemzetközi érvényű. Másként ugyanis elképzelhetetlen, hogy különböző országokban csakugyan elterjedjen ez az ünnepnap.

Szerencsére és természetesen van ilyen ünnepnap-lehetőség, mégpedig Johann Gottfried Herder munkásságához kapcsolva.

A sokoldalú német teológus, történész, filozófus, filológus évtize-deken át nagy hatással foglalkozott a népek költészetével. 1744. augusztus 25-én született Mohrungen-ben (ma Morag – Lengyelország). Ez a terület a hétéves háború következményeként egy időre orosz fennhatóság alá kerül. Tanulmányai során először sebész szeretne lenni, majd a königsbergi egyetemen filozófiát tanul. Itt kerül kapcsolatba Immanuel Kanttal. 1764-ben a rigai dóm-iskola tanára lesz, később segédlelkész. Meghívják a szentpétervári német gyülekezeti iskola felügyelőjének, de inkább Rigában marad. 1769-ben távozik el Rigából, Dánia (Helsingör) érintésével Fran-ciaországba utazik. Nantes, majd később Párizs az úti célja, ahol az enciklopédisták filozófiájával ismerkedik meg. Brüsszel, Antwerpen és Amsterdam érintésével tér vissza német földre, ahol Hamburg, Lübeck tudósaival ismerkedik meg. A holstein-gottorpi trónörökös kísérőjeként különböző német államokban utazik. Ekkor találkozik Goethével és korának más kiválóságaival. Ekkor már évek óta megjelennek írásai az irodalmi és tudományos közleményekben, pályázatokon vesz részt, különböző, rövid ideig tartó feladatokat lát el. 1771-től Bückeburgban (ez a Schaumburg-Lippe grófság székvárosa) egyházi tanácsos és lelkész, később szuperintendens. 1775-ben Goethe hívja Weimarba, és itt 1776-tól evan-gélikus szuperintendens, városi főlelkész, udvari főlelkész. Ettől kezdve jelennek meg fő művei, ám nem minden nehézség nélkül: tervei olykor megvalósíthatatlanok, máskor a közléshez szükséges pénz hiányzik. Többször át is dolgozza kéziratait. 1788–89-ben (barátai és kollégái költségén és társaságában) majd egy éves itáliai utazást tesz. A hazaérkezés idejére tör ki a francia forradalom. A következő két és fél évtizedre Németország is csatatérré válik. Herder mégis elég sokat utazik, egyre többször egészségi okokból, vagy jogi keresetek elintézése végett. 1803 szeptemberében, látszólag felgyógyulva, új iskoláztatási reformtervekkel tér vissza Weimarba, ám hamar, december 18-án itt meghal. Ekkor már évtizedek óta a legismertebb német gondolkodók, irodalmárok egyike, számos, nagyhatású műve huzamos, előbb-utóbb az egész Európára kiterjedő visszhangot vált ki.

Ez az európai távlatú életpálya jól magyarázza, miért olyan nemzetközi kitekintésű munkássága. Nemcsak a német, hanem a lengyel, balti, orosz, francia, holland, olasz viszonyokat is személyes tapasztalatból ismeri. Ifjúkora kezdete óta különösen érdeklődik Shakespeare és a Percy püspök által kiadott régi angol költészet iránt. A középkori spanyol románcok iránti érdeklődése is e korból datálható. Évtizedeken át foglalkozott Ossian költeményeivel, érdekelték a skandináviai költészet alkotásai is. Amikor Herder a „népköltészet” fogalmát használja, ezt igen régóta a „népek költé-szetének” értelmezi.

Minthogy Herder egész életútja összekapcsolódik a népköltészettel (is), nehéz egyetlen dátumot találni, amely ezt a kapcsolatot a leginkább jelzi.

1764. június 8-án jelent meg a Königsberger Politische und Gelehrte Zeitungen hasábjain az akkor még nem is húsz éves Herder első népdalközlése, az észt ballada, „Jörru” fordítása. A következő évtizedben nő Herder „népdalgyűjteménye”, 1773–74-ből már kész az „Ezüstkönyv” füzetébe Herder menyasszonya, Karolina Flachsland által letisztázott 74 dalszöveg, zömmel fordítások. Ennek alapján 1773. szeptember 13-án írja kiadójának, Hartknochnak azt Herder, hogy régi népdalok egy kis kötetét („ein Bändchen alte ‘Volkslieder’, Englische und Deutsche, jene, versteht sich übersetzt…”) kívánja kiadni. Meg is indul a kötet elkészítése, és a „Lieder alter Völker” számára előfizetőket is gyűjtenek. A könyv azonban akkor mégsem jelent meg, összesen egyetlen ívet tudtak kinyomtatni.

A következő években Herder és mások levelezésében igazán sokszor kerül elő a népdalgyűjtemény kérdése. Végül 1778. január 1-én érkezik meg a lipcsei Weygand kiadóhoz az ekkor már Volkslieder című gyűjtemény első kötetének kézirata. A javítások és korrektúra elvégeztével 1778 májusának közepén jelent meg a mű. Ennek elején Shakespeare-idézétek, majd „Zeugnisse über Volkslieder” címmel szövegrészletek találhatók. Az „erster Theil” alcímű kötet három könyvre tagolódik, 24–24 dal szöve-gével. Az első rész megjelenése után Herder elküldi kiadójának a második rész kéziratát is. Ez 1779 májusában jelent meg. Ebben is három könyvre tagolta a dalokat, most már kötetenként 30–30 szöveg olvasható, Herder kommentárjával. Ehhez a második kötethez írta elméleti igényű előszavát Herder, ez azonban nincs dátummal ellátva. Herder később is, gyakorlatilag haláláig foglalkozott a dalgyűjtemény kiegészítésének tervével. Azonban csak Herder halála után, 1807-ben Tübingenben, a Cotta kiadónál jelent meg ez az új, kiegészített kiadás, új címmel: Stimmen der Völker in Liedern… Ez a cím vált azután mindmáig ismertté. (Noha azt nem tudjuk biztosan, maga Herder javasolta-e ezt.) Az új kiadás függelékben közöl mintegy 20 további dalt, köztük észt, tatár, szicíliai, spanyol, francia, cseh, madagaszkári, perui dalok német fordítását, és német szövegeket is. Valóban „a népek hangjai” szólalnak meg ilyen módon.

Ezért gondoljuk úgy, hogy Herder e munkájához kapcsolható dátum legyen a folklór nemzetközi emléknapja. Leginkább vagy az 1773. szeptem-ber 13.-iki levél napját (ebben jelenti be Herder a népdalkötet kiadását) javasoljuk. Minthogy a kéziratnak a kiadóhoz megérkezése éppen január elsején volt, ez aligha válhat ünnepelhető nappá. A kötet 1778. május közepén jelent meg, pontos napot nem tudunk. Itt elképzelhető lenne mondjuk május harmadik vasárnapja (tehát 15-e és 20-a közti nap). Ennek van előnye, hiszen ily módon mozgatható lenne az emléknap. Ez már az iskolaidő vége, ám még tanítási időszak. Viszont májusban már sok más emléknap szerveződött meg. Ezenkívül mozgó egyházi ünnepek is vannak e hónapban. A szeptember 13.-iki emléknap kedvezőbbnek tűnik, már az iskolák is működnek ekkor.

Ezzel összefüggésben érdemes elgondolkodni arról, hogy nálunk is megteremthetnénk a magyar folklór napját. Noha van napja Magyar-országon a költészetnek, és műsorsorozatként létezik a magyar nyelv hete, a magyar népköltészet hete, még sincs azonban egyetlen ünnepnapja a magyar folklórnak. Ezt pedig igazán egyszerűen javasolhatjuk.

1782 Boldogasszony havának 16-dik napján, szerdán – azaz január 16-án – jelent meg a Magyar Hírmondó hasábjain Rát Mátyás felhívása a magyar népköltés – főként népdalok – gyűjtésére. Ez az első ilyen felhívás nálunk, és végső soron innen indult az a nagysikerű mozgalom, amely létrehozta népköltésünk kiadványait. Egyébként ez a felhívás európai viszonylatban is igen korai, sőt közvetlenül kapcsolódik azokhoz a hasonló nemzetközi törekvésekhez is, amelyek sorában oly fontos szerepe volt Herder tevékenységének.

Nyugodtan javasolhatjuk tehát mind egy nemzetközi folklórnap, mind a magyar folklór napja rendszeres megünneplését. Az utóbbi számára a január 16.-iki nap minden szempontból alkalmas is.”

(EFI Communicationes No. 15. 2005.)

 

Sajnos felterjesztésünket nem koronázta siker. Az UNESCO Párizsban tartott közgyűlésén adminisztratív okok miatt nem került be javaslatunk a megtárgyalandó határozatok közé, így nem is szavazhattak róla a delegátusok, holott a már meglévő több mint száz világnap közé ezt is megszavazták volna.

2005 év elején kezdődött az a nagyszabású munka, amely a 2006-os Bartók évhez kapcsolódott. Az UNESCO Magyarországi Bizottságának megbízásából az EFI volt a fő szervezője annak a kiadási tevékenységnek, melynek során Bartók Béla 1914-es algériai gyűjtését és az ahhoz kapcsolódó dokumentumok multimédiás CD-ROM-on jelenhettek meg. A munkában részt vett az MTA Zenetudományi Intézete, de az EFI fogta össze a résztvevő szakemberek és más munkatársak tevékenységét, és szervezte a kiadással kapcsolatos minden egyéb (jogok, gyártás, grafika, stb.) feladat elvégzését és koordinációját. A CD-ROM kiadásával az Intézet kapcsolatba került az algériai kulturális Minisztériummal és az arab zenetörténettel foglalkozó külföldi szakemberekkel. A CD-ROM szakmai bemutatójára 2006. októberben került sor az MTA Zenetudományi Intézetében nemzetközi szakértők részvételével. 2006. során folytatódtak a Nyelv és kultúra nyelvjárási CD-ROM előkészítő munkálatai is, a megvalósításhoz az EFI mint lebonyolító pályázatot nyújtott be. A munkában részt vett az MTA Nyelvtudományi Intézet, az MTA Zenetudományi Intézet, az MTA Néprajzi Kutatóintézete és az ELTE Nyelvtörténeti Tanszéke. 2007. tavaszán rendezett népzenei konferencia és megemlékezés megvaló-sításában az Európai Folklór Intézet mellett az MTA Zenetudományi Intézet is segédkezett, helyet biztosítva a konferencia lebonyolításához. Az intézet népzenekutató munkatársai az előkészítő és a megvalósítási szakaszban is tevékenyen közreműködtek mind szervezéssel, mind pedig konferencia-előadás tartásával segítve a rendezvényt. Az eseményen jelen voltak a zenei és népművészeti mozgalmak területén dolgozó társadalmi szervezetek tagjai, illetve a Magyar UNESCO Bizottság Kulturális Albizottságának képviselői is. Kiemelten kell szólni a CSEMADOK, a szlovákiai magyarok kulturális szövetségének önkéntes segítségéről.