Török és magyar néprajzkutató program az UNESCO égisze alatt


Györffy István a 20. század húszas éveiben nagy szorgalommal azon dolgozott, hogy a török – magyar összehasonlító néprajzkutatást elindítsa.  Török kutatók itteni munkáját segítve kapcsolatot  tartott Mehmet Fuat Köprülüvel, Hámit Zübeyir Kosay-jal , Tagán Galimdzsánnal. Hogy mennyire komolynak ígérkezett a közös munka, jól bizonyítja az a fotó, amin Ökrös László karcagi alpolgármester háza előtt egy asztalnál ül Mehmet Zeki Vali Togan, a török kulturális miniszter és Tagán Galimdzsán, meg persze a háziak, akik nemcsak jó vendéglátók, hanem kiváló néprajzi adatközlők is voltak. Hámit Z. Kosay az 1930-as években a törökországi múzeumok igazgatója volt, akkor kezdődött a néprajzi gyűjtés keleti rokonainknál…

Györffy maga is több kutatóúton vett részt  a Balkánon, főleg Dobrudzsában és járt Törökországban is,  a Lenárd-féle  Kisázsiai expedició tagjaként , elkészítette Törökország északi részének, a Fekete-tenger partvidékének  etnikai  térképét.  Aztán az  I. világháború, Györffy István halála, majd a II. világháború és az  azt követő kommunizmus nem kedvezett a tudományos kapcsolatoknak sem.

Most, amikor az UNESCO égisze alatt újra fűzték a két ország közötti fonalat, beteljesülhetett az a szép gondolat, amiről Györffy maga is álmodhatott. Az UNESCO Török Nemzeti Bizottsága 2014-ben elhatározta, hogy közös kutatócsoportot hoz létre, mely a török-magyar kultúra érintkezési pontjait vizsgálja. A kutatócsoport összeállt,  élén prof. Dr. Öcal Oğuz  úrral és prof. Dr. Evrim Ölcer Özönel asszonnyal  valamint munkatársaival , Ádem Koç, Salcan Gülcayır, Zeynep Safiya Bakı, Dilek Türkyılmaz, Ezgi Metin Basat, Tuna Yıldız néprajzkutatókkal és magyar részről prof. Dr. Hoppál Mihály, dr. Bartha Júlia, dr. Bathó Edit, Bán Andrea, dr. Sipos János, dr.Somfai Kara Dávid turkológusokkal és néprajzkutatókkal  közös kutatatás végeztek Anatóliában  és a Jászkunságon.

A kutatás helyszínei: Ankara, Çubuk köyü, Çavundur köyü (mindkettő tatár falu), Eskişehir, Alpu falu, (nogaj település). Fevziye, Eskişehir, Kütahya Izmit, Karatepe, Tekirdağ (Rodostó), Çorlu (alevi falu) ahol a Cem szertartás rituális étkezését tanulmányozhattuk. Çeşmedi falu (alavita) gyülekezeti termében a rituális szokásokat figyelhettük meg.

A török kutatócsoport 2016. május 9–18-ig kutathatott hazánkban, a szakmai programok a Jászkunság területén, Karcagon, Kisújszálláson, Jászberényben és Jászfényszarun zajlottak.

A kutatás végén Ankarában három nyelven, törökül, angolul és magyarul  megjelenő kötetben ,  nálunk, magyar nyelvű kötetben adjuk közre  azokat a tanulmányokat, melyek a kutatás során születtek. A magyar kötetet kiegészítettük más neves hazai szerző tanulmányával, így egy derék, 15 tanulmányt soroló kötetet jelentettünk meg, mely reményeink szerint hozzájárul a török magyar kulturális kapcsolatok  tisztázásához.