A legnagyobb kitüntetés


2015. augusztus 19-én Hoppál Mihály megkapta az Orosz Földrajzi Társaság N.N. Miklouho-Maclayról elnevezett aranyérmét, a Társaság alapításának 170. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen Moszkvában.

Az Orosz Földrajzi Társaságot még 1845-ben alapította I. Miklós cár és már akkor három tematikus osztályt hoztak létre a földrajzit, a statisztikait és az etnográfiait, vagyis a néprajz első szervezeti kerete ez a társaság volt a hatalmas birodalomban.

IMG_8606

Az N.N. Miklouho-Maclayról elnevezett aranyérmet 2014-ben alapították és „az etnográfia, az antropológia, a kulturális örökség, vagy a történeti földrajz területén végzett kiemelkedő kutató munka elismeréseként adományozzák” orosz és külföldi kutatóknak, tudósoknak. Külön megtiszteltetés, hogy elsőnek egy magyar kutató kapta a néprajzi elismerést. A másik három kitüntetett – egy amerikai, egy finn és egy kínai kutató – kimondottan földrajzi kutatásokért és az orosz tudósokkal való együttműködésért kapta a Társaság három különböző érmét. A kitüntetetteknek a valódi arany medálokat Sz.K.Sojgu, a Társaság elnöke, orosz hadügyminiszter nyújtotta át, a Moszkva központjában álló Ritz-Carlton Hotel dísztermében.

IMG_8981

Az Orosz Földrajzi Társaságnak a kezdetektől fogva nemcsak tagjai voltak a legnevesebb tudósok, földrajzi felfedezők és néprajzosok, de azoknak a kutatómunkáját és felfedező útjait is támogatták. Így például V.M. Przsevalszkijnak az Usszuri vidéken tett útját, majd később V.K. Arszenyev Amúr menti kutatásait finanszírozta a Társaság, együtt az Orosz Tudományos Akadémiával. Később Csokan Valikhanov (aki elsőként írt tanulmányt a samanizmusról) és I.A. Lopatin, valamint D.M. Anucsin kutatásait támogatta a Társaság. Különösen kiemelkedtek az expedíciók sorából N.N. Miklouho-Maclay Csendes-óceáni szigetvilágba (1869) és Közép-Ázsiába ((1870-73) tett kutatóútjai. Nem véletlen, hogy az Orosz Tudományos Akadémia Néprajzi és Antropológiai Intézete éppen N.N. Miklouho-Maclay nevét viseli, és az érem kitüntetettjének kiválasztására ennek az intézetnek az igazgatóját, V.A. Tishkovot kérték fel.

A Földrajzi Társaság adta ki 1890-től az orosz etnográfia legrégebbi folyóiratát is, Zsivaja Sztarina címmel. A folyóirat megjelenése sajnos 1916-tól 1996-ig szünetelt, de a moszkvai Akadémiai Intézetben 1996 után újra indították.

Valerij Alekszandrovics Tishkov szerint ez a medal a legnagyobb kitüntetés egy néprajzos számára, amelyet a világ egyik legrégibb néprajzi társasága adományoz.

Megjegyzés hozzáfűzése